Itt a tavasz és a jó idő fényében a kerti munkához és a testmozgáshoz szeretnénk útmutatót adni, hiszen mindkettő olyan tevékenység, amiről egy RA-ban (sokízületi gyulladásban) szenvedőnek sem kell lemondania.

A legfontosabb, amire figyeljünk oda, hogy a kertészkedést – ugyanúgy mint a házimunkát –  úgy javasolt végezni, hogy közben mindig pihenni kell egy rövid ideig és gyakran kell változtatni a munkafajtákat és a testhelyzetet. A gyomlálást végezzük ülve, így kevésbé terheli meg a derekat és a hátat, de közben gyakran álljunk fel és mozogjunk kicsit.

A fűnyíráshoz használjunk kisebb, könnyebb fűnyírót, így ugyan hosszabb ideig tart majd az egész kerttel végezni, de a terhelést jelentősen mérsékeljük. Ha az ásás is ránk marad – de igyekezzünk a nehezebb munkákra mást megkérni – akkor kisméretű ásót használhatunk, de a föld kiemeléséhez a lábainkat és a testsúlyunkat vegyük igénybe. A föld elszállításához a kétkerekű talicska lehet a megoldás, mert az kevésbé okoz túlfeszülést a hát és a kar izmaiban, nem úgy mint az egykerekű.

A kert kialakításához is alkalmazhatunk néhány apró trükköt, ami segíthet a kerti munkák egyszerűbbé tételében: a virágágyak megemelésével kevesebbet kell hajolnunk, míg a keskenyebb virágágyak a nyújtózást csökkentik.

Ne feledjük, amit lehet a kertészkedésnél végezzünk térdelve vagy ülve! Térdelés esetén, tegyünk újságpapírt vagy egy fűvel teli zacskót a térdünk alá, hogy ne a kemény földön kelljen ebben a testhelyzetben hosszabb időt eltölteni.

 

Sétára fel!

A rendszeres, napi testmozgást – természetesen könnyedebb formában és rövidebb ideig – a súlyosabb  RA-ban szenvedőknek sem szabad hanyagolniuk. Erre tökéletes alternatíva a séta, ennek során azonban mindig használjunk botot, az egyensúlyunk megőrzése és a tehermentesítés érdekében.

A helyes botválasztás, és –tartás legfontosabb ismérvei:

setara_fel

A bot hosszát mindig úgy válasszuk és alakítsuk ki, hogy az nekünk legyen a legmegfelelőbb – a megfelelő magasságot úgy tudjuk megállapítani, hogy állóhelyzetben a karunkat lelógatva, lemérjük a csukló és a padló közti távolságot.

Ha csak egy botot használunk, azt mindig az ellentétes kézben tartsuk, mint amelyik oldalon a legérintetebb csípő vagy láb elváltozás van és a lépcsőre is azzal a lábbal lépjünk fel először, amelyik kevésbé érintett.

A bot végén mindenképpen legyen egy gumi „sapka”, amely megelőzi a bot megcsúszását és így kivédheti az esetleges eleséseket.

Természetesen akinek már nem elég a bot, annak a járókeret a biztonságosabb megoldás, de sajnos ezt az eszközt nehezebb mozgatni és több helyet foglal el. A legjobb, ha bambuszból vagy valamilyen könnyű fémből készültet választunk és ha még kerekek is vannak az elülső lábain, az még inkább megkönnyíti a mozgatását.

A boton és a járókereten túl nagy biztonságot ad, ha a bejárati ajtótól a kapuig/utcáig korlát vezet, egyszerűbbé téve a haladást. A cipőkbe tehető ortopéd betétekkel megelőzhető a lábfejek és a boka fájdalma, amely a testsúly egyik vagy másik oldalra terhelése miatt alakul ki.

Ha már „új csípőt” kaptunk, akkor ismét meg kell tanulnunk a lépcsőn való fel és lejárást. A mankó csak úgy tűnik, hogy segíti a sétát, ám sajnos ezek nem erősítik, hanem leginkább gyengítik a lábak izomerejét, így ha lehetőség van rá, kerüljük el használatukat és jobb, ha a merev izmokat meleg vízben tornáztatjuk, hogy mihamarabb újra képesek legyünk csupán bottal járni.

 Szerző: Rövidné Kovács Beatrix